Sziasztok! Újabb 2 hét telt el, szóval meghoztuk az új részt. Reméljük elnyeri tetszéseteket. Visszajelzéseket még mindig szívesen várunk!
Airi&Reiko
6.rész- A halálos fegyver
Mire Ulquiorra észbe kapott már se Airit se Reikot nem látta sehol. A lányok megléptek hogy egy eldugott bokorban átöltözzenek Olivernek és Nicolasnak. A kollégium falai közé visszaérve elköszöntek egymástól és visszatértek a szobáikba a koktélruháikért.
Airi gyorsan felmérte a terepet, majd mikor egyértelművé vált, hogy rajta kívül senki más nincs a szobában, elkezdett kutakodni holmijai között. Végül sikerült előkotornia az afterpartyra szánt ruhát. Ezután a sminkek felderítése következett. Pár ügyes mozdulat után azokat is megtalálta, mikor a kapkodás közepette a rúzs kiesett kezéből s begurult az ágy alá. Ahogy próbálta kihalászni az említett tárgyat, egy furcsa dolgot fedezett fel. A sötétben valami megcsillant. A szőkeség abba az irányba nyúlt, ahonnan a csillanást észlelte, mikor
egy apró dolog akadt a kezébe. Egy tenyérnyi nagyságú kamera, beépített poloskával. Pontosan tudta mi ez, hiszen számtalanszor találkoztak
már vele társával munkájuk során. És azt is tudta, hogyha talált egyet, akkor valószínűleg több is van. Sejtése beigazolódott, amikor
a szoba különböző pontjain szétnézve megtalálta az alig észrevehető eszközöket. A lány gondolkodás nélkül átcaplatott Reiko szobájába, s rátörte az
ajtót a vöröskére.
-HÁT TE MEG MI A SZART CSINÁLSZ? - kiáltott fel ijedten- A frászt hozod rám!
Airi nem szólt semmit, csak végigkutatta a szobát s pár perc múlva Reiko értetlen arckifejezésére választ adva az asztalra hányta a sok kis
lenyomozásra használt eszközt.
-Na ne...ugye ez nem az amire gondolok?
-De, az. Ezek a szemetek bepoloskázták a szobáinkat, és végig nyomon követték minden lépésünket! - csattant fel Airi.
-Hát hogyne..végülis gyerekjáték volt felszerelni nekik ezeket a kütyüket. Helyhez van kötve...
-Esküszöm, hogy kinyírom! - kelt ki magából a szőkeség, majd egy határozott lépéssel szétmorzsolta haragjának tárgyait.
-Higgadj le. Az a lényeg hogy megsemmisítettük ezeket a szarokat. - fogta meg a dühöngő lány vállát Reiko.
A szőkeség bólintott, s elhatározták, hogy úgy tesznek mintha mi sem történt volna. Előbb utóbb úgyis értesíteni fogják Grimmjowékat, hogy elpusztították az eszközöket. Majd akkor elég lesz balhézni. Így hát elvonultak a mosdóba átöltözni, s a gimi felé vették útjukat.
Miután Airi és Reiko beléptek az iskola kapuján, minden szem rájuk szegeződött. Az iskolában minden félhomályban és neonfényben úszott, a zene remegtette a régi ablakok kereteit
és több teremben is kajáldák voltak felállítva. Még bárpultok is voltak, mintha nem is egy iskolába léptek volna be, hanem egy többemeletes diszkóba. A jelenlévők közül már sokan az alkohol mámorába kerültek. Ez alól a tanárok sem voltak kivételek.
- Megyek megkeresem Ulquiorrát!- mondta Reiko Airi fülébe beszélve. A szőke csak bólintott.
- Ennél a szobornál találkozunk, ha megcsörgetjük egymást, mert a zenétől úgysem hallunk- nézett hátra Airi, és egy hatalmas zsiráfszoborra mutatott. Reiko bólintott majd
elváltak egymástól útjaik.
Airi unottan besétált az egyik terembe, ami a legszínesebb fényárban úszott. A tanári asztal helyett ott is bárpult volt felállítva, és az egyik bárszéken ott találta Hisagit aki fekete zakót viselt, alatta kigombolt inggel, egyik kezét zsebre vágva. Mikor meglátta a lányt azonnal gonoszkás mosolyra húzódott a szája. Airi nem bírta levenni tekintetét a fiú csillogó koromfekete szemeiről. Hisagi intett neki hogy menjen oda hozzá. Riri arra lett figyelmes hogy egyik lábát teszi a másik után, pedig az agya azt diktálta hogy nem kellene a fiúval szóba elegyednie. A következő pillanatban még is ott ült mellette a bárszéken.
- Mit szeretnél inni?- kérdezte a srác.
- Nem vagyok oda a piáért...- füllentett a szőke mosolyogva.
- Ugyan, megérdemeljük hogy lazítsunk egy kicsit.
- Végül is... egy pohárba nem halok bele.
- Tequila jó lesz?- mosolyodott el most már kedvesebben a fiú. Airi bólintott egyet, és pár perc múlva már ott is volt előttük a só, a citrom és a két kis pohár, benne az átlátszó bódítóitallal. A lány már nyúlt volna a citromért hogy egy keveset a levéből a kezére facsarjon, mikor Hisagi rátette karjára a kezét.
- Ezt nem így szokás csinálni.
- Miről beszélsz?
- Figyeld- mondta majd megfogta a saját citromját és végigcsorgatta a levét a lány nyakán, majd óvatosan a szájába tette a savanyú gyümölcsöt. Végül egy kis sót hintett a citromlébe, majd lassan végignyalta a lány nyakát, lehúzta a tequilát és kiharapta a citromot Airi ajkai közül. A lány tehetetlenül végigrázta az a kellemes csiklandós érzés, amit az ember a gyomrában szokott csak érezni. De ezek a pillangók az ő egész testét ellepték. Hisagi látva a lány reakcióját óvatosan odahajolt hozzá és egy csókot lehelt annak szájára. Airi teljesen elvörösödött azt sem tudta hova nézzen, de érezte ennyivel alig tud betelni.
- Te ittál...
- Nem, ezt nem azért csináltam mert ittam mielőtt azt hiszed- rázta fejét és elhúzódott a lánytól. Riri csak akkor vette észre az acélkék tekintetet ami messziről bámulta őket egyre feszültebben.
Airi érezte hogy ebből baj lesz. Grimmjowon egyértelműen látszódtak az alkoholfogyasztás hatásai. Nem telt bele egy percbe és Hisagi mellett termett, majd erősen megmarkolta annak vállát.
- Talán valami gond van?- fordult a fekete Grimm felé higgadtan.
- Hogy jössz te ahoz hogy csak úgy lekapj egy lányt?
- Grimmjow...először is, semmi közöd ahhoz hogy mit csinálok, másodszor, ittas vagy, harmadszorra pedig- és mosolyogva Airire nézett- nem ellenkezett szóval...- vállat vonva flegmán és mosolyogva a kékségre nézett.
- Engem az rohadtul nem izgat hogy akarta e vagy sem, nekem nem tetszik hogy a közelébe vagy, úgy hogy jobban teszed ha visszafogod magad!
- Grimmjow...nem értem mi bajod van..
- Fogd be Airi, nem ismered te ezt a srácot eléggé!
- A múltunk nem tartozik senki másra rajtunk kívül Grimmjow- Hisagi még mindig halál higgadtan ült a pultnál és a maradék italát lötykölgette a pohár alján.
- Szerintem meg nem hagyom hogy egy számomra fontos személlyel még egyszer végigműveld azt amit a legutóbb tettél!
- Én...fontos? Grimmjow hűtsd le magad mert te sem fogod fel mit beszélsz- kelt fel Riri az asztaltól.
- Fogd be ez nem a te dolgod!
- Ami történt megtörtént Grimmjow... Az meg hogy kire vetem ki a hálóm, nem tartozik rád. Megint te keresztezed az ÉN utamat haver.
- Na ebből elég legyen- Grimmjow a ruhájánál fogva emelte meg Hisagit aki ezel rögtön egy öklössel válaszolt. Grimmjow nem az ütés nagyságától, hanem az alkohol hatásától hőkölt meg hátra, de mire újra nekiiramodott volna Hisaginak, egy alak köztük termett.
- Álljatok le!- lökte vissza Grimmjowot messzebb akkor Renji- itt tanárok is vannak!
- És az téged meg hol érdekel, ne szivass már. Állj az utamból Renji- váltott nyugodtabb hangszínbe a kékség.
- Jobban tennétek ha Renjire hallgatnátok, ennek így nem lesz jó vége- Airi is Renji mellé állt.
- Annak nem lesz jó vége ha a farkammal fogom be azt a pici szádat- Grimmjow alig ért a mondata végére Airi lekevert neki egy hatalmas pofont.
- Remélem ezek után megérted ha messziről elkerüllek és észhez térsz- majd sarkon fordult és idegesen otthagyta az egész kócerájt.
- Ezt jól megcsináltad- mondta idegesen Hisagi is és elsétált.
Reiko szemei cikáztak a nagy fénykavalkádban, miközben Ulquiorrát kutatta. Nem tellett sok időbe, mikor megpillantotta a zöldszemű fiút. Egy fekete atlétát viselt, rajta farmerdzsekivel. Alul farmercsőgatyát hordott, fekete surranóval lábain. Nyakát szegecses lánc díszítette, s aurájából áradt a megközelíthetetlenség.
- Pont Téged kerestelek! - sietett oda Reiko a fiúhoz, miután hosszasan végigmérte.
- Micsoda véletlen egybeesés. Én is téged kerestelek. - A fiú hangjában idegességet vélt felismerni.
- Nem keresünk valami nyugodtabb helyet? - kérdezte meglepetten Reiko.
Ulquiorra válaszul megragadta a lány kezét, míg végül a könyvtár folyosóján nem kötöttek ki. A fiú benyitott a könyvek birodalmába, majd bezárta maguk mögött az ajtót.
-Megtudtam valamit az elmúlt fél órában, és nem tettek túl boldoggá a hírek. - kezdett bele a fiú feszülten - Elpusztítottátok a poloskákat. Tehát nem
adjátok fel a kémkedést. - fejezte végül be szúrós tekintettel.
- Még szép, hogy nem adjuk fel! Ez a munkák, értsd meg! - hátrált pár lépést a lány.
A távolságtartó viselkedés hatására, Ulquiorra hirtelen felkapta a vöröskét, s ráültette a könyvtár közepén lévő hosszú asztalra. A lány azzal a lendülettel próbált is volna felkelni, viszont a zöldszemű ágyékát a két lába közé szorította, majd a combjait erősen megfogta. A lány szemeibe nézett, miközben kihúzta az egyik kést a combfixéből.
- Szóval nem vonultok vissza..hmm? Veszélyes játékot űztök, kislány. - Majd erősebben a lányhoz nyomta ágyékát, melynek hatására ő felnyögött.
A vöröske hátul támaszkodva kezein, alig tudott szóhoz jutni.
- Nincs más választásunk. Nem tudsz leállítani..
-Majd meglátod a következményeit - Azzal végighúzta a penge élét Reiko nyakán, mire az elkezdett vérezni. Hirtelen hátralökte a lányt, aki ráesett az asztalra majd a fiú követve őt megtámaszkodott felette. A késsel végigszaggatta a lány királykék koktélruháját, majd kifejtette belőle. Szorosan összesimult testük, mire Reiko újra felnyögött s körmeivel végigcsikarta az asztallapot.
- Ezt nem teheted..a suliban vagyunk...itt nem... ölhetsz meg..
A fiú végignyalta a száját, majd elharapta a vöröske melltartópántját és elhajította. Aztán elkezdte csókolgatni a melleit. Egyre lejebb vándorolt ajkaival a fiú, miközben a lány mélyeket sóhajtott. Mire észbekaphatott volna, újra szemtől szembe találta magát Ulquiorrával.
Reikot elkapta a hév, elkezdte kívánni a fiút, s beletúrt fekete tincseibe. Az említett személy nyelves csókkal jutalmazta mozdulatát. Heves
csókolózásban törtek ki, melynek következtében az összes ruha lekerült mindkét személyről.
A fiú tövig belé hatolt, miközben megharapta nyakát.
A lány erre felsikított, s könny szaladt a szemébe - mégis tetszett neki ez a szituáció. Ulquiorra vadul elkezdett mozogni, egy percre se lasított le. Reiko szorosan a hátába kapaszkodott, s a gyönyör következtében végigkarmolta a zöldszeműt. Ulquiorra egy mozdulattal megfordította a lányt, és hátulról folytatta tovább. Egyik keze a csípőjén volt, másikkal gyengéden húzta hátra a haját. Csípőjéről átvándorolt a keze a melleire, majd szorosan beléjük markolt. Egyre gyorsabban mozgott, a levegőt is egyre jobban kapkodta, a régi tölgyfa asztal nyikorgása jelezte a ritmusos tempót. Aztán a fiú rekedt hangján felnyögött, s kivette még mielőtt elment volna. Reiko teste
abban a percben görcsbe rándult, s kélyes sikolya bizonyította, hogy ő is elért a csúcsra.
A fiú kimerülten rádőlt a vöröskére. Testük még mindig lázban égett a szenvedélyes együttlét után.
Abban a percben Airi hangját vélte felfedezni, amint nevén szólongatja az üres folyosón. Reiko kikecmergett a fiú alól, s amit csak tudott magára vett majd hevesen visszafordult hozzá:
-Ennyivel..nem rendeztük le! -majd felvette a kést a földről, s a fiú fejétől pár centire a falba hajította , és kirohant összezavarodottan.
Ulquiorra mosolyogva bámulta a plafont, majd kihúzta a kést a falból és végignyalta.
-Már alig várom ..
Miután Airi eredménytelenül kereste barátnőjét, visszasétált a kollégiumba. Benn egy lélek sem volt, nem foglalkozott azzal hogy épp nincs fiúnak álcázva. Csak a folyosókat rótta magányosan, mikor hirtelen hatalmas zajra lett figyelmes.
Airi a zaj forrása felé vette az irányt. A folyosó hidegdényű lámpái villogni kezdtek.
- Mint egy rossz horrorfilmben- gondolta magában. Nem értette mi a franc folyhat a kollégiumban, mikor mindenki bulizni van. Elég volt
egyet kettőt fordulnia a folyosó sarkain, hirtelen megpillantott egy szélsebesen irányába futó alakot.
- Toushirou!- ütötte meg a felismerés. A srác nagyon nem jól festett. Rettegés tükröződött az arcán, és láthatóan menekült valami elől.
Airi ereiben is megfagyott a vér mikor megpillantotta a fiú mögött feléjük közeledő, mindent ellepő jeget. Ahogy a fiú után kúszott a
jégréteg a falakon, a lány lábai földbegyökereztek a döbbenettől.
- Menekülj!- ragadta karon Airit, és tiszta erőből húzta őt maga után. A lány lélekszakadva rohant a fiú mellett, mikor hangokat hallott
meg a hátuk mögül, és megértette, Hitsugayat üldözik.
- Mi folyik itt Toushirou? Kik ezek az alakok?!
- Engem akarnak... és...és az erőmet!
Folyosót folyosó, kanyart kanyar, lépcsőt lépcső követett. Az egész épület sejtelmes félhomályba és villogó lámpák fényében úszott.
- Fuss tovább!- kiáltott egyszer a fiú és hirtelen megfordult. Airi a szeme sarkából látta ahogy a fiú a magasba emeli kezeit és a mögötte
a plafonon keletkezett jégcsapok aláhullanak az ellenségre a magasból. A vér mindenhová fröccsent, ahogy elkapott egy két fekete
ruhába burkolózott ellenséget. Airi döbbenten nézte azok egyenruháját.
- Grimmjow és a bandája- de mire észbe kapott Toushirou húzta tovább magával. Riri nem bírta felfogni a látottakat. Semmit sem értett
az egészből. Miért akarják bántani Hitsugayat?
- Itt a lift!- szólt akkor neki a fehérhajú. A lány szélsebesen a fülkében termett, Shiro pedig megnyomta a földszintre vezető gombot.
Abban a pillanatban vagy három alak esett neki az ajtónak, hogy nyitva tartsák azt.
- Ez így nagyon nem lesz jó!- mondta a szőkeség miközben próbálta őket lefeszigetni a liftajtóról. Hitsugaya fentebb húzta a fekete
kabátjának cipzárját, becsukta szemeit, és összedörzsölte tenyereit, miközben sóhajtott egy kisebb párafelhőt. Mikor újra kinyitotta szemeit,
azok kéken fénylettek, az ajtót jégvirágok lepték el, majd a lift kapuja becsapódott, néhány ellenség ujját leválasztva azok testéről.
Airi sikított a dércsípte lila testrészek láttán.A lift hatalmasat zökkent majd elindult lefelé.
- Tudtommal kém vagy, neked ezt bírni kéne- jegyezte meg a srác ridegen a lánynak két levegőkapkodás között.
- Nem vagyok hozzászokva ahhoz hogy valakinek ilyen ereje legyen.
- Akkor már ketten vagyunk- mondta a fiú majd kirúgta a jégbefagyott ajtót ami 5 métert repülve landolt a portásfülke mellett.
A kövér férfi összerezzent a zaj hallatán majd a két jövevényre nézett.
- Maguk meg mit művelnek?- kérdezte reszketve. A lépcsőn hallani lehetett a rohanó alakok lépteit.
- Gyorsan engedjen ki minket!- kiabált a portásra Airi.
- Nem tehetem, mit műveltek maguk a liftel?!
- Nem érti hogy nincs erre időnk?!- ordított rá pánikolva a fiú.
- Sajnálom de...- a portás be sem fejezhette a mondatát Hitsugaya gyógyszere akkor már messszire elgurult. Még utolsó ép gondolatával
ellökte félkézzel magától a lányt, így az nem dermedt meg mellette. Hiszen a jég terjedni kezdett a fiú körül újból a portásfülke üvegén is felkúszott az újabb jégréteg, végül szilánkokra törte annak egész falát. A férfit több helyen is elvágták az éles üvegdarabok. A fiú behajolt, hogy megnyomja az ajtót nyitó gombot, de a férfi még utolsó erejével elkapta a csuklóját.
- Ne!- tört ki a fiú, de késő volt. A jég szélsebesen ellepte a férfit és minden porcikáját megölte a hirtelen lehűlés. Bevérzések
keletkeztek mindenén, majd holtan rogyott össze. De nem volt idő megsajnálni, a kémek leértek a lépcsőkön, Airi és Hitsugaya pedig
lélekszakadva rohantak ki az utcára menedéket keresve. Addig szaladtak az éjszakában amíg le nem futottak egy sötét híd alá a patak mellett
egy hatalmas szenyvízvezető csatorna szélére. Az alakok felettük tovább rohantak az úton. Mindketten kapkodták a levegőt, és egyik
sem mert a másikhoz szólni. Mikor Airi nagyjából észhez tért óvatosan a fiúhoz szólt.
- Elmagyaráznád mi folyik itt?
- Már elmondtam... engem akarnak, kísérletezni akarnak rajtam. Azt hittem itt elbújhatok előlük, de ezek sehol sem hagynak élni- mondta
reszketve elkeseredetten a fiú.
- Hitsugaya...mi ez az erő?- nézett rá sajnálattal a lány.
- Én lennék a legboldogabb ha tudnám. Ezzel születtem. És bujkálnom kellett mert nem tudom kordában tartani. Fegyvert akarnak belőlem csinálni!- tört ki
sokkoltan magából.
- Ccss...! Meg fognak hallani!
- Nem érdekel Airi...én így nem akarok élni. Bárki akit szerettem itt hagyott mert ha hozzáértem...Én...én csak egy fegyver vagyok.
- Egy fegyver- nézett rá döbbenten a lány- Hitsugaya! Nekünk téged kell hogy megvédjünk!- eszmélt fel Riri, mikor visszaemlékezett
a főnöktől kapott sms-re. A fiú csak döbbenten ránézett és egy apró reményszikra jelent meg szemeiben, értetlenséggel keverve.
Reiko összezavarodottan ért vissza a kollégiumba. Reszketett, félt és közben úgy érezte megőrül, ha nem lehet Ulquiorra közelében. Kavargó érzelmeinek kavalkádjából Airi telefonhívása térítette észhez.
-Szi..szia..Hogy micsoda?..Komolyan?..Ezt nem hiszem el...rendben, majd mesélsz...nekem is lesz mit...hívom Kaitot.
Miután letette a telefont, már is tárcsázta a főnököt, és elmondta neki amit megértett a teljesen összezavarodott Airi meséjéből. Kaito intézett neki és Hitsugayanak egy olyan privát szobát a kollégium falaiba építve, aminek a létezéséről senki sem tudott. Attól fogva a szőkeség lett a fiú privát testőre, és megkapták parancsba: Hitsugaya nem hagyhatja el a privát, mindennel felszerelt szobát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése