Sziasztok emberek! A mostani rész, a kedvenc epizódunk. Hiszen úgy véljük vicces, izgalmas, akciódús s mégis szomorú egyben. Nagyon reméljük, hogy elnyeri tetszéseteket az első Éhezők Viadala fejezet, s tűkön ülve várjátok a következő részeket! Köszönjük az immár 7000 látogatót, s a már majdnem 20 tagot facebook csoportunkba! Szeretünk titeket! (A boldog és elégedett)
Airi & Reiko
10.rész - Bleach TNG - Az éhezők viadala I. fejezet
Miután a tárgyalás véget ért, mindenki hazafelé vette az irányt. Előtte szépen mindenkire raktak nyomkövetőt, hogy tudják, ki merre jár, és hogy senki se tudjon megszökni. Hitsugaya kézen ragadta Airit, és húzta maga után szinte futva az utcán. A buli, a piálás, az önfeledt jó kedv olyan távolinak tűnt, mint az égen a csillagok. Egy szót sem szóltak egymáshoz egész úton, csak rohantak egymás mellett, kapkodva a levegőt. Nem tudtak mit mondani, olyan feldúltak voltak, hogy csak az ordítás, és a dühöngés jött volna ki belőlük. Berúgták maguk előtt az ajtót mikor hazaértek, pánikolva szaladtak fel a szobájukba, elővették a bőröndjeiket és mindketten dobálni kezdték bele a cuccaikat. Airi dühösen rángatta ki ruháit a szekrényből és a sírás szorította a torkát. Hitsugaya már a nyitva hagyott ajtókon át hallotta hogy hüppög. A tehetetlenség hatalmas méreteket öltött bennük. Ha nem mennek el a viadalra, hanem megszöknek, életük végéig vadászni fognak rájuk.
Egyszerre végeztek mindketten. A folyosón egymással szemben találták magukat. Airi arcán folytak a könnyek, amelyeket a düh szült. Hitsugaya karkötője pedig kezdett fuccsot mondani, szépen lassan elszabadítva óriási hatalmát. Percekig csak egymás üveges tekintetébe bámultak, amiben félelem, és tompa fény csillogott.
-Nem foglak megölni- suttogta akkor a fehér hajú ifjú. Airi száján nem jött ki hang, nem is mert megszólalni mert csak az üvöltés tört volna ki belőle. Ezért csak két lépést tett a fiú felé sietősen és erősen belé kapaszkodott. Hitsugaya a karjai közé vonta őt, és szintén erősen szorította.
-Gyere…mennünk kell…hamarosan indul a vonat- azzal felemelte a saját csomagjait, és segített az Airiét is lecipelni. Az ajtó mögöttük becsukódott, és már a verandáról erős honvágy fogta el őket. Hátuk mögött hagyták az otthon védelmet nyújtó melegét. Úgy néztek vissza az épületre, hogy érezték,… talán soha többet nem járhatnak benne.
Reiko egy helyben nézte ahogy barátai sziluettje eltűnik az utca sötétjében. Lábai földbe gyökereztek, moccanni sem tudott. Nem tudta elfogadni sorsukat, csak arra gondolt, hogy ez egy álom és mindjárt felébred.
-Reiko..ideje indulnunk. Sietnünk kell. - ragadta meg karját Ulquiorra, akinek bár hangja nyugodt volt, arca túlnyomó feszültséget tükrözött.
A lány azonban nem reagált, csak elsötétült tekintettel nézett ki a fejéből. A zöldszemű így hát felkapta ölébe, s amilyen gyorsan csak tudott otthonuk irányába futott. Bár az út több mint 10 perc volt, nekik mégis sokkal kevesebbnek tűnt. Úgy érezték mostantól minden percük megszámlálható, és már csak napok kérdése és meg fognak halni. Távol otthonuktól, egy vérszomjas kémekkel és fenevadakkal teli arénában.
A fiú letette szobájukban a lányt, majd neki kezdett holmijai bepakolásának. Mivel nem volt sok cucca, pár perc múlva az ajtónak támasztotta bőröndjét s leült a még mindig sokkos állapotban lévő Reiko mellé. Tudta, hogy most valami bölcs dolgot kéne mondania, amivel megnyugtatja barátnőjét. Amivel bizalmat önt belé és elkergeti bánatát. Viszont azzal is tisztában volt, hogy ez mind hazugság lenne, szóval végül annyit szólt:
-Gyere ide, Rei. Add ki magadból.
A lány hosszú idő után most először nézett Ulquiorrára. Tekintete dühről és kétségbeesésről árulkodott, szemeiben könnyek gyülekeztek. Lassan a fiú vállára hajtotta fejét, majd keserves zokogásban tört ki.
-Én..nem vagyok erre képes..hányszor adják még ki parancsnak, hogy megöljelek? - szipogta a lány elcsukló hangon.
Erre a zöldszemű megingott egy pillanatra.
-Együtt fogunk küzdeni. Nem engedem, hogy még egyszer keresztülmenj ezen.
Miután a vöröske kiadta magából az összes dühöt, ő is összepakolt, s Ulquiorra segítségével levitte cuccait a bejárathoz. A pár kézen ragadta egymást, és elindultak reményekkel teli jövőjüktől,s egy új, borzalmakkal fűszerezett felé vették útjukat.
A vasúti állomáson rengeteg rémült arc fürkészte egymást, mindenhol menekülő utat vagy megoldást keresve. Mások reményvesztetten hajoltak meg a főnökök akarata előtt, és saját bőröndjeiken gubbasztottak meghajlottan. Hisagi is magába roskadva ült egy szál cigaretta társaságában, mellette Grimmjow csak az eget kémlelte.
-Valami terv?- szólalt meg akkor Renji is aki melléjük ért. A kékség csak vállat rántott és rá se nézett vöröshajú társára. Eközben Airiék és Ulquiorráék is odaértek a többiekhez. Furcsállva vette észre mindenki hogy Grimmjow és a zöld szemű csomagja milyen kisméretűek a többiekéhez képest.
-Mintha a végrendeletünkre várnánk- mondta Airi Reikonak csüggedten, majd észrevette hogy barátnője szemei is ki voltak vörösödve már a könnyektől.
-Erről soha nem szólt senki…direkt nem szólnak róla az újjaknak- nézett a vöröske elkeseredetten végig a többieken.
-Mit tennénk…meghalunk és kész- dobta el akkor a csikket Hisagi.
-Baromi megnyugtató vagy- mondta neki Airi ingerülten.
-Ilyen kevésre becsülöd magad, Shuuhei. Már is feladtad? Pedig mindenki egyenlő esélyekkel indul- vigyorgott, nagyon nem őszintén Abarai.
-Ez nem igaz…Kinek van még egy olyan képessége mint a törpének? A közelébe se érsz már halott vagy.
-Cöh…nagy ügy, engem aztán nem érdekel a kis hóvihar- Grimmjow nagyképűnek akart tűnni, de látszott rajta is az elkeseredettség.
-Leszállhattok rólam. Azt hiszitek képes leszek bárkit is bántani? Nem én tehetek erről az egészről.
Természetesen Hitsugaya nem hagyta szó nélkül a dolgot, és ő is borzasztó rosszul érezte magát.
-Szegénynek semmi köze az egészhez és még is itt áll most, szóval álljatok le!- ripakodott a fiúkra a szőkeség dühösen.
-Inkább találjuk ki hogyan jussunk ki onnan- mondta akkor Reiko higgadtan a téma terelése érdekében.-Ez egy aréna, amit profik fejlesztettek ki…lehetetlen kijutni belőle- szólalt meg akkor Ichigo halál nyugodtan - ha olyan könnyen ki lehetne sétálni szerinted mi értelme, lenne?
-Sejtettem hogy nem ilyen egyszerű, de mindenben van hiba, talán most találnánk megoldást. Vagy ti mit terveztek? - fordult Rei mindenkihez- Egymást ölni? Végignézni ahogy mindenki meghal?
Ekkor Ulquiorra átölelte Reit hátulról, és kezét gyengéden a szájához tette.
-Elég legyen. Mindenki nyugodjon meg. Alszunk egyet és kitervelünk valamit.
Ez volt a beszélgetés zárómondata, hiszen a vonat eközben befutott. A fiatalok egymásra pillantottak, majd megfogták bőröndjeiket és felszálltak a füstölő vasmonstrumra. Egy igazi luxusszerelvény volt. Benn asztalokkal, rajta minden féle finom fogások és italok várták a versenyzőket.
-Hányingert kapok ettől- nézett rajtuk végig undorodva Airi- mint a vágóhídra szánt disznók.
-Ne állj már így hozzá- sétált el mellette Grimmjow miközben egy szőlőfürtöt lógatott a szájába.
-Remélem ugyanezzel a mosollyal a szádon fogsz engem megölni.
-Nem foglak kinyírni…ha velem szövetkezel.
-Bízzak meg benned?
-Eddig nem bíztál? Megmentettelek, meg is ölhettelek volna már rég.
-Még hogy nem akarsz kinyírni! Már ezzel a mosollyal is megölsz- szorította össze akkor a lány szemeit elvörösödve. Majd hátat fordítva a másik vagonba csattogott, és visszakiabálta: OKÉ!
Ekkor Ulquiorra barátnőjéhez fordult.
-Szövetkezel velem…Rei?- kérdezte tőle csendesen. Reiko szíve egész testét lökdösni kezdte ahogy a fiú szemeibe nézett.
Renji rásandított Ichigora, aki meg sem várva a kérdést, annyit mondott: NEM!
Airi a másik helységben megpillantotta a magányos Hisagit, aki az ablakon bámult kifelé lecsúszva az ülésen. Fehér pulcsi volt rajta azon egy póló, és úgy kezére húzta az ujját mintha csak egy kisgyerek lett volna. A lány szép lassan közelebb sétált, mikor a koromfekete szempár felnézett rá.
-Szia Airi- ült fentebb a széken a fiú.
-Szia, Hisagi- a szöszi szégyenlősen leült mellé.
-Kérdezni akartam tőled valamit.
-I…igen?- Riri a fiú szemeibe nézett pirultan.
-Lennél a szövetségesem?
A kérdés hallatán legörbül Airi szája.
-Sajnálom de az nem fog menni…
-Megkérdezte előbb valaki?- kis szünet után csalódottan tette fel kérdését Hisa.
-Igen…
-Grimmjow…
-Hisagi, figyelj- Riri kezét a fiúéra tette- én is kérdezni szerettem volna valamit.
-Mond…
-Neked tényleg sikerült…érzelmek nélkül maradni?- rózsásodott ki ismét az arca.
A fiú döbbenten nézett a mellette ülőre.
-Őszintén…nem igazán…nem- túrt a hajába- Figyelj nem kell hogy mondj semmit, tudom hogy te nem…
-Ez baromság! Figyelj rám, nekem se sikerült, és…
Ekkor lett arra figyelmes hogy a fiú kezét a szívéhez emeli, mert annak mellkasa már görcsölt a nyugtalanságtól.
-Tudom hogy semmi esélyem nálad, ne alázz meg ennyire kérlek!
-Befejezhetném? Hülyeség volt ez a barátság extrákkal..mert ..én is..szóval én is érzem..- elvörösödött és nem tudta befejezni.
-Szóval nem bántad meg ami történt ugye?- csillant egy kis remény akkor a fiú szemeiben.
-Egyáltalán nem, nem is erről van szó…csak én nem tudom ezt folytatni amíg Grimmjow ott motoszkál a fejemben. Ez veled szemben sem lenne fer.
-Megértelek…de remélem azért egyszer leszek elég jó ahhoz hogy elfeledtessem veled Grimmjowot…
- Hisagi te ..nagyon jó pasi vagy! És remek ember szóval ne hordj össze ilyen hülyeségeket! Lehetne több önbizalmad hiszen..nézz már tükörbe, ember!- Airi arca szinte lángra kapott, és kirohant a helységből, mert közben már barátnője is kereste.
-Ó hát itt vagy?- Reiko sietett a szőke elébe- Csak azt nem értem, hogy Renji egyáltalán mióta kém? És Kurosaki… annyira idiótának érzem magam, én szeretem Ulquiorrát, vele kötöttem szövetséget és boldog vagyok vele, de ha meglátom Ichigot… Ez így nagyon nem jó, én szeretnék kitartani Ulquiorra mellett.
- Egy cipőben járunk Rei…viszont ha érzel valamit Kurosaki iránt nem vagyok biztos benne hogy együtt kéne maradnod Ulquiorrával.. el kell döntened melyikük iránt érzel többet…ne haragudj nem tudok okosat mondani én is szarban vagyok ráadásul mindnyájan meghalunk…
- Nem kell itt semmilyen döntést meghoznunk…úgy is végünk lesz.
- Igazi pozitív hozzáállás.
-Én csak megpróbáltam megoldani az egyik problémát a másikkal…- vigyorgott keseredetten a fejét fogva a vöröske- De Ulquiorra iránt érzek többet esküszöm! Csak nem tudom kiverni a fejemből azt a csókot…
Ekkor Airi Reiko szemeibe nézett, és ő sem tudta tovább magában tartani szíve baját, mindent elmesélt barátnőjének.
- Tehát belezúgtál Grimmjowba…
- Én… megőrülök érte, az első perctől kezdve, de ő… folyton szórakozik velem.
- Hát…elég kifürkészhetetlen srác, de baromi őszinte is. Nem hiszem, hogy szórakozna, és mellette tuti biztonságban vagy.
Ekkor a vonat egy erőset fékezett. A szomszédból pedig kiabálták, hogy az út véget ért. A két lány nem tudta megállni, és egyből az ablakokhoz rohantak. Saját szemeikkel akarták látni Japán azon városrészét, ahol valószínűleg véget ér az életük. A kamerák egyből a lányokra irányultak, akik tátott szájjal nézték a gigantikus felhőkarcolókat, mindenféle színben megvilágított épületeket melyek fény kavalkádja visszatükröződött a hatalmas Japán tengeren. A tömeget alkotó kémek, akik már régóta várták a vonat érkezését, izgatottan mutogattak a vasúti szerelvényre. Néhányan már fogadásokat kötöttek, s a számukra nyerő cégek neveit skandálták. Ririék szinte egyszerre léptek el az ablaktól. Hányingerük lett ezektől a fazonoktól, akik már alig várták, hogy szemük láttára mészárolják le egymást.
A Hold már rég átvette az uralmat a Nap felett mikor megérkeztek a kiképzőközpontba. A legalább 30 emeletes, fényűző épületet kizárólag erre az eseményre alakították ki. Amint az előcsarnokba érkeztek, mindenkit azonnal a hálókörzetébe zavartak, mert attól tartottak, hogy már most kárt akarnak egymásban tenni a versenyzők.
A szobák be voltak osztva már előre kettesével. Minden hálókörzet osztályon felüli volt. Egy óriási nappaliból, mindennel felszerelt fürdőszobából, és egy pompás hálószobából állt. A szobák tele voltak automata kütyükkel, gyerekjáték volt ételt rendelni, vagy ruházatot összeállítani mindössze pár gomb megnyomásával.
Airi rángatózó szemekkel és tátott szájjal tudta meg az információt miszerint Grimmjowal kell eltölteni a szállodai éjszakákat. Gyomorgörccsel indult meg a szobájuk felé.
-Reiko téged Ichigohoz osztottalak be. Múltkor ő mentette meg a seggecskéd úgy hogy ideje jobban összemelegedni- vigyorgott rá Kaito. Reiko olyan fehér lett mint Hitsugaya haja, az álla a földön koppant főnöke mondatát hallva.
-Maga perverz!- cuccolt be döbbenten a szobába, és meg volt rémülve Ulquiorra reakciójától.
-Kérlek ne haragudj- nézett rá rémülten mikor odalépett a fiúhoz- Sajnálom- majd adott neki egy csókot. Ulquiorra semmitmondó tekintettel figyelte Reikot, és megszorította annak kezét, jelezve, hogy bízik benne. Aztán szép lassan távolabb léptek egymástól, míg végül Reiko belépett a szobába. Már az első perctől fogva tudta, hogy erőt próbáló éjszakák fognak következni, mert ott találta Kurosakit egy szál farmerban. Épp fürdeni indult.
Ichigo meglepődve hátrapillantott a lányra, majd annyit mondott:
-Becuccoltam a nappaliba, ne aggódj, nem kell együtt aludnunk. - aztán szándékosan levette a farmerját is a lány előtt, melyre válaszul Rei orrából elkezdett dőlni a vér.
Ichigo furcsállva nézte a kezeit orra elé tartó lányt, majd unott képpel egy törölközőt vállára csapva, egy szál fekete boxerben elindult a fürdőszoba irányába.
A lány remegő végtagokkal elindult a hálószoba felé, és próbálta otthoniasabbá tenni a helyiséget. Elővette a fürdéshez szükséges cuccait, és az ágy szélén üldögélve várta, hogy a fiú végezzen.
Reiko pont kilátott a hálószoba és a nappali közötti sötét, tág folyosóra, ami akkor hirtelen újra fényben úszott. Ichigo befejezte a tusolást, és egy derekára csavart törölközőben lépett ki a fürdőszobából.
A vöröske elpirulva takargatta szemeit a látványtól, és a fiú tusfürdőjének harsány illatától.
- Most már mehetsz.
Rei nagy szemekkel megköszönte, majd besietett a fürdőhelyiségbe.
Ichigo eközben levette törülközőjét, viszont abban a pillanatban a lány visszasietett szobájába, mert bent hagyta fogkeféjét. Ahogy hátat fordított a hálónak, a narancshajút vélte felfedezni, méghozzá anyaszült meztelenül.
Reiko álla teljesen leesett, majd egy hatalmasat sikítva a fiúhoz vágott egy párnát, célzásul jelezve, hogy azzal takarja el magát.
A fiú kipirosodott arccal férfiassága elé kapta a párnát, majd annyit mondott:
-Nem így képzeltem el az első találkozásotokat, de attól még bánhatnál vele kedvesebben.
-Sajnálom....- válaszolt magas hangon a lány - Én...én csak itt hagytam a fogkefém, bocsáss meg! - Majd Reiko porfelhőt hagyva maga után már suhant is vissza a fürdőbe.
Amikor Airi benyitott, Grimmjowot már az ágyon találta.
- Ellenedre van ha együtt alszunk?- kérdezte semleges hangon- Nem szeretem a kanapét.
- Végül is már aludtunk együtt- emlékeztette a lány vigyorogva.
- Igen, nem tudom elfelejteni…akkor gondolom nem zavar- azzal levette a felsőjét.
- Ha nem húzod le rólam a takarót…MIAFASZ!- tántorodott meg a látványtól Riri.
- Meleg van, csak nem gondoltad, hogy felöltözve fogok aludni.
- Jó… oké… rendben persze- hebegte.
- Nyugodtan te is levetkőzhetsz- nézett a lányra sunyin vigyorogva.
Airi unott fejjel ránézett.
- Én megyek lezuhanyozok.
- Csak tessék- mutatott a fürdő felé a kékhajú.
A szőkeség összekapta a cuccait, és távozott. Próbált minél több időt benn tölteni, gondolataiba merülve. Mikor a zuhany alá állt, a forró vizet nyitotta meg, és az amint a bőréhez ért hatalmasat sikított. Grimmjow azonnal az ajtóhoz szaladt, és bekopogott.
- Minden oké?
- Persze!- érkezett a válasz.
- -Amúgy… lassan jöhetnék én is?
- -Várj már egy kicsit!- lépett ki akkor az ajtón morcosan- be van sózva a feneked?
- -Nem csak…szeretnék… én is…fürdeni- vakargatta a fejét kipirult fejjel.
Airi nem vette észre hogy a hajától átázott a pólója, a kékség próbált nem oda nézni, de nem igazán sikerült kihagynia a kínos területet. Riri nem értette először miről van szó, aztán magára nézett mert látta hogy a fiú mindig oda pillantgat. Szép fokozatosan vörösödött el az arca a dühtől és a zavarodottságtól, majd karjait maga elé kapta.
- -NE BÁMULD MÁÁÁR!
- -Férfiből vagyok, mit tettem volna? Így is erőlködtem hogy ne vegyek róla tudomást- a vállára dobta a törölközőjét és bement a fürdőbe.
Airi bebújt az ágyba, és magára húzta a takarót. Aztán egy idő után Grimmjow is gyanúsan sokáig volt a fürdőszobában.
- -Hol vagy már?- kérdezte türelmetlenül a szöszi. Nem jött válasz. A lány kikecmergett az ágyból, és az ajtóhoz sietett. Rátámasztotta tenyereit annak lapjára.
- -Mit csinálsz? Minden oké?- ekkor rájött hogy az ajtó rosszul zár és beesett rajta, ugyanis az a támaszkodás súlyától kinyílt.
- -Te meg?- fordult felé egy szál derekára csavart törölközőben a kékség. Akkor vette ki füléből a fülest.
- Sa… sajnálom csak nem válaszoltál és aggódtam..és akkor ez a hülye ajtó..és...- nem tudott a szemébe nézni, gyorsan felkelt vörös fejjel és fejest ugrott az ágyba.Grimmjow nyugodtan besétált, és lerántotta róla a takarót, ami alatt ő összekuporodva feküdt, és kezei a szemei előtt voltak. Airi óvatosan kikukucskált az ujjai között. Grimmjow már fel volt öltözve és mosolyogva nézett rá.
- Közted meg Hisagi között már nem lesz semmi olyan?- tette fel a kérdést váratlanul
- -Te....ezt most..miért?- nézett a fiúra meglepetten Riri.
- - Csak mert hallottam dolgokat, most meg elég szomorúnak tűnt.
-- Mondtam neki hogy hagyjuk abba mert..mert valaki miatt én..nem vagyok képes folytatni.
- -Ó! Ki a szerencsés?- mosolygott.
- -Az legyen mindegy…
Grimmjow sóhajtott egyet és nem feszegette tovább a témát. Bebújt a lány mellé az ágyba.
- -Inkább pihenjük ki magunkat, amíg lehet- mondta majd odahúzta magához a lányt.
Airiben felkavarodtak az érzések. Boldog volt és szomorú is egyben. A szíve zakatolt, akárcsak a vonat, amivel pár órája érkeztek. Nem bírta ki és a fiúhoz bújt.
- -Grimmjow el kell mondanom valamit…- kezdett bele sóhajtva a szőkeség, és felnézett rá. Az csak fél szemét nyitotta ki kíváncsian.
- -Szerintem egyértelmű, és sejted is… de te vagy az aki miatt…akit én…
- -Csak gondoltam jobb tisztázni… már nem bírtam magamban tartani a dolgot.
- -Csak nem értem hogy miért pont akkor kell ezt közölni mikor mind meg fogunk halni. Mikor megkaphatnálak, lehet akkor veszítenélek el?- nézett a lányra fájdalmasan.
- -De mégis mikor mondtam volna el? Felszívódtál..azt se tudtam, hogy élsz e..előtte is egymásra vadásztunk
- -Igazad van... nem vagyok egyszerű eset... még az a szerencse hogy mi kötöttünk szövetséget...nem bírtalak volna bántani…- azzal nyomott egy csókot a lány homlokára és mély álomba szenderültek.
Eközben Reiko már lefekvéshez készen üldögélt a szobájában, s hallgatta a fiú nappaliból kiszűrődő egyenletes szuszogását. Már vagy ötször felkelt, és visszahuppant helyére, magával viaskodva. Látni akarta az alvó Ichigot, de közben félt, hogy félreértést szülne a szituáció. Mégis végül legyőzte őt a vágy. Lábujjhegyen átosont a nappaliba, s megpillantotta az összekuporodva szundító srácot. Egy sötétkék melegítő alsót viselt, haja össze volt kócolva, hatalmas szempillái tökéletesen látszódtak.
A lány egészen közel hajolva, pironkodva figyelte a kihúzott kanapén alvó fiút, miközben mélyeket sóhajtozott. Szíve nagyon gyorsan vert, egyre szaporábban vette a levegőt. S ennyi épp elég volt, Reiko felverte őt álmából. Kinyitotta mélybarna szemeit pár centire a lányétól, amire ő meglepődve hátrahőkölt, s egyensúlyából kibillenve egyenesen Kurosakira zuhant.
A lány legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében, egy szó sem jött ki a torkán, hiszen tudta, a mentegetőzés hiábavaló.
Azonban Ichigo reakciója váratlanul érte. Kómás tekintettel mosolyogott rá, miközben alig észrevehetően megingatta fejét, majd megfogta a lány fejét, és mellkasára hajtotta. Nagy csontos keze rajta maradt Rei buksiján, másik kezével magukra húzta a takarót, s mindössze annyit mondott:
-Kis hülye...
A vöröske megrökönyödve magába szívta Kurosaki illatát, teste nem tudott mozdulni, s nem is akart. Lehunyta szemeit, s a fiú karjaiban lassan elnyomta az álom.
Hitsugaya furcsán a fiú ágya felé sandított: Valami baj van Shuuhei?
- Miféle kérdés ez? Meg akarnak minket ölni.
- Tudom, hogy nem csak erről van szó…
- Jaj ne már, már te is kezded? Mindenki ezzel csesztet hogy minden szart észrevenni rajtam.
- Ha nem akarsz akkor ne beszélj róla, én csak megkérdeztem.
- Airi…- mondta szomorúan sóhajtva.
Hitsugaya felült az ágyában.
- Szereted???- nézett rá kétségbeesetten.
- Ne mondd hogy te is!- kerekedett ki a fekete hajú szeme.
- Nem, dehogy, nem- tette mentegetőzve maga elé kezeit- Csak ő meg Grimmjow között tuti van valami…
- Micsoda megfigyelő képesség! Szerinted mi bajom van?
- Gondoltam hogy ez...Tökmindegy azt csináltok amit akartok...de ha már muszáj valakinek felszednie, neked jobban örülnék - fordult a másik oldalára duzzogva és magára húzta a takarót.
Hisagi kérdőn figyelte
- Nem értelek kölyök....
- Nem baj… Már megszoktam…Na jó éjt!
Hisagi semmit sem értett az egészből. Hitsugaya azt mondta hogy nem szerelmes Airibe de mégis úgy viselkedett , mint akinek nem tetszik ez az egész civódás a lány körül.
Az éjszaka hamar eltelt, s a nap első sugarai már be is szűrődtek a félhomályban álló szobába. Ichigo hamarabb felkelt, s óvatosan kikecmergett a lány alól. Míg az aludt, ő halkan fel is öltözött. Mikor elkészült, leguggolt a lány elé, s kisöpört egy hajtincset a szeméből.
-Jó reggelt, ideje elkészülni - mondta lágyan csengő hangon.
Reiko hirtelen azt sem tudta hol van, zavartan felpattant s szépen lassan eszébe jutott minden az estét illetően.
-Te jó ég...- nézett maga elé.
-Ne aggódj, semmi sem történt köztünk - mondta semleges hangon a srác - most pedig siess.
-Tudom, nem is ez a baj...vagyis semmi baj nincs…ne haragudj.
Kurosaki lelkileg teljesen instabillá vált a közelmúltban történt sokkoló események végett. Csak bámult üres tekintettel pár másodpercig a lányra, majd kilépett az ajtón - A hallban találkozunk.
Az étkezőben már mindenki ott volt. Az asztal finomabbnál finomabb ételekkel volt telepakolva, s az ellátmányt folyamatosan újratöltötték. Szemmel láthatóan mindent megtettek azért, hogy kellemesen érezzék magukat a kémek az ítélet napja előtt, ami még inkább hátborzongatóvá varázsolta a hangulatot.
Renji tömte magát az ennivalóval, míg a mellette ülő Ulquiorra bele sem ütötte orrát, mikor odament hozzá főnöke.
-Egyél, különben nem lesz erőd. Marha sok pénzt tettem rátok és nem akarok veszíteni..
Erre a mondatra leesett a közelben ülő Grimmjow álla, de Hitsugaya sem hagyta szó nélkül a fazon kijelentését.
- Maguk még fogadnak is ránk? Fiatalok gyilkolják egymást, míg maguk a tv képernyőjén keresztül nézik, és a pénzük miatt aggódnak? Undorító…
- Hogy lehetnek ekkora mocskok?! - tört ki Airiből is.
Hitsugayan teljesen eluralkodott a düh. A jég lassan elkezdett terjedni a pasas lábán felfelé ,mire benne megállt az ütő.
Akkor lépett oda Kaito is.
- Na… emberek nyugalom!
- Mi van maga is fogadott ránk? - nézett rá a szőkeség undorodó arckifejezéssel
-Én is kíváncsian várom válaszát - csatlakozott hozzá Rei.
-Nem, nekem nincsenek efféle szándékaim...- nézett szúrós szemmel Grimmék főnökére - Bár néhányan hasznot húznak a szituációból. De Toushirou, ha nem akarsz idő előtt meghalni… ne üsd bele az orrod.
Toushirou felháborodva otthagyta az ebédlőt, s pár percre kínos csend borította be a termet.
Eközben Ulquiorra egyre feszültebbé vált és nem értette miért viselkedik így vele barátnője magyarázat nélkül, hiszen Reiko szembetűnően kerülte a fiút. Lassan felállt az asztaltól, majd pár lépést tett előre amikor egyszer csak megállt Ichigo széke mögött.
Pillanatok leforgása alatt megfogta a fiú vállát és akkorát rántott rajta hogy a narancshajú székestül zuhant a földre
- Ulquiorra, mit művelsz? - kiáltott rá a vöröske.
- Most jól figyelj rám… - nézett rá gyilkos tekintettel, de halál nyugodt hangon beszélt - Reiko velem van. És ha nem tudod távol tartani magad tőle, nagyon megfogod bánni...- teljesen kikelt magából, úgy érezte hogy Kurosaki miatt egyre távolabb kerülnek egymástól és ennek gondolatától is irtózott - Ami azt illeti..ez a Viadal tökéletes ürügy lesz arra, hogy végezzek veled.
- Ulquiorra! Ne beszélj ilyeneket! Ichigo is a társunk, nem ölhetjük meg egymást!
Eközben Rei megfogta a karját, de ő ellökte magától a lány kezét.
- Ha ő nem lenne, nem lennének kétségeid az irántam táplált érzéseidben...- majd dühvel szemeiben visszatekintett Ichigora és mielőtt ő reagálhatott volna visszavonult szobájába.
Ichigo...jól vagy?- segítette volna őt fel Reiko- Nagyon sajnálom, az egész az én hibám.
- Köszi, de fel tudok állni magamtól is...- feltápászkodott és látszódott rajta hogy ő is ingerült lett - Az a barom..mégis mit képzel..
- Ne haragudj, beszélni fogok vele, én nem akarom hogy ártson neked, nem mintha nem tudnád magad megvédeni, de én nem akarom hogy miattam balhé legyen.
- Rei, nagyon hálás lennék..ha eltudnád dönteni mit érzel....mert ha dühös rám, gondolom nem ok nélkül.
-... Én már hoztam döntést, de téged soha nem foglak tudni elfelejteni...- mondta, miközben patakokban folytak a könnyei, majd sarkon fordult.
A balhé lecsengése után mindenki a hallba vette az irányt, ahol már várta őket egy 30 év körüli kigyúrt, fekete hajú fazon, és közölte, hogy mindenki kövesse őt a kiképzőterembe.
Kisebb csoportokba osztva, mindenki lifttel vonult le a földszinten elhelyezkedő csarnokba. A sötét falak között menetelve végül egy óriási retina scannerrel kinyíló vaskapuhoz értek. Kiképzőjük határozottan megállt a bejárat előtt, amikor egy vörös lézer csóva jelent meg. A sugár végig pásztázta a pasas szemét párszor, majd személyazonosságáról meggyőződve már el is illant. A kapu csippantott egyet, majd egy hatalmas tornacsarnokra nyíltak ajtajai.
Mindenki bevonult a terembe, majd arcukra meglepettség ült ki, s mintha valami köré gyülekeztek volna. Reiko és Airi áttolakodtak a tömegen mikor megpillantották Hitsugayat és Ulquiorrát.
Akkor újra megszólalt a fazon, becses nevén Teppei.
- Egy kém, sosem lázad a felettesi ellen… és nem csinál nyilvános balhét a pitiáner érzései végett... és hogy ezt most jól az agyatokba véssétek - mondta vészjósló érdes hangon.
Intett az őröknek akik mindkettejüket egyszerre vágták háton és térdre estek.
Teppei Ulquiorrát gyomron térdelte, Hitsugayat pedig ököllel orrba vágta.
A két lány azonnal oda akart rohanni, de Airit Hisagi, Reikot pedig Renji kapta el hátulról.
- Higgadj le!- fonta karjait teljesen a lány köré- Nem ér ennyit, téged is megvernek! Hitsugaya erős, ki fogja bírni.
A szőkeséget a sírás kerülgette mikor rájött hogy reménytelenül próbál meg kiszabadulni és lassan elernyedt a védelmet nyújtó karok között.
Renji pedig csontos kezét a vöröske szájára tapasztotta, mielőtt olyan dolgok hagynák el amiért ő is kaphat. A fiú másik kezével mindkét csuklóját hátra fogta gyengéden, de magabiztosan ezzel megfékezve őt.
- Értelmetlen lenne, Reiko. Ezek állatok..a palid rendben lesz - suttogta fogai közt
Reiko elborzadva szorította össze szemeit, hiszen látni sem bírta a zöldszemű szenvedését.
Majd hirtelen a fiúkra ordítottak az őrök:
-Most pedig emeljétek meg a seggetek, és vonuljatok vissza a többiek közé!
Miután Toushirouék újra visszakecmeregtek a tömegbe, Teppei határozottan belekezdett a kiképzés részletes programjának ismertetésébe.
- A terem tele van állomásokkal, s az összesen az adott készség profi szakértője vár benneteket. Az állomásokon különböző túlélési, illetve harci technikákat sajátíthattok el, fejleszthetitek fizikai és logikai képességeiteket.
A két lány végignézett a csarnokon; pusztakezes harc, céllövészet, lándzsavetés, menedékhely-készítés, ehető növények ismerete, kötélhurkolás, késdobálás és még megannyi lehetőség állt a kémek előtt. Az összes hely tökéletesen ki van fejlesztve: például az egyes üvegfalak mögött lévő elektronikus szerkezetek, melynek beállításai lehetővé teszik, hogy virtuális emberekre vadásszanak íjjal, vagy akár karddal. Ha a játékosok rossz reflexei végett szabad felületet hagynak testrészükön, és a virtuális katonák eltalálják őket, egy percig olyan fájdalmat élnek át, mintha valódi golyó hatolt volna át rajtuk.
Amint a férfi befejezte mondandóját, Hitsugaya diadalittasan meg is indult az egyik célba lövő gyakorlópálya felé.. Néhány szem egyből rászegeződött, hiszen már többen is hallottak a fiú képességeiről.
Toushirou kiropogtatta ujjait, aztán nyakát, majd csuklóját felfelé tartva jégcsapokat lőtt a céltáblák felfelé. Mind a közepébe ment, a többi pedig a már belefúródott jégcsapokat vágta ketté. Mire a srác észbekapott, már a kémek fele ott állt és elképedve meresztette rá szemeit. Airi is tátott szájjal figyelte mire képes a fehérhajú, majd elismerő vigyorral elkezdett tapsolni. A szőkeséget követte a többi kém is.
-Ti is úgy fogjátok végezni mint a céltábla…- mondta vészjósló hangon Riri, majd Hitsugayara kacsintott.
A fiú halvány mosollyal lassan megingatta fejét, majd továbbállt.
Eközben Hisagi két szamuráj karddal a kezében ölte sorra az aranyszínű virtuális alakokat. Rebbenéstelen tekintettel szúrt hátra, majd előre bukfencezett, s pörögve csapott le virtuális áldozataira, kik a sújtás hatására pixelek ezreire hullottak szerteszéjjel. A fiú elégedetten forgatta kardját válla és háta vonalával párhuzamosan. Ám nem volt sok ideje a pihenésre, hiszen újabb ellenségek jelentek meg a láthatáron. Shuuhei villámgyorsan cikázott közöttük, s 10ből 10et el is talált. A katonák sorra tűntek el háta mögött, ő pedig sikeres eredményét látva zsebre tett kezekkel, vigyorogva sétált ki az üveglap mögül. Épp hogy kilépett, Ichigoval találta magát szembe. A fiú elismerően vigyorgott rá, majd lepacsiztak egymással.
-Leváltalak haver, jól figyelj. – mondta magabiztosan egy tegezzel a vállán
Amint belépett az üvegfal mögé, beállította milyen fegyverrel szeretne gyakorolni, s hogy milyen fokozatú legyen a pálya. Aztán egy kézzel kihúzott egy nyilat a tegezből, s kifeszítette fegyverét. A szoba elsötétült, majd egy hatalmas fényáradatot követően megjelentek a már jól ismert arany alakok. Még el sem indultak felé, de ő már villámgyorsan el is találta az épphogy megjelenő virtuális katonákat. Másodpercek leforgása alatt lőtte le az előtte lévő kettőt, aztán hirtelen megfordult s leterítette a mögötte settenkedőt, majd tekintetét nem is fordította el, de kitűnő érzékeinek köszönhetően lenyilazta a balra felé közeledő veszélyforrást is. Mindet hajszálpontosan, létfontosságú szerveken talált el. Aztán újra megjelentek a villámgyors alakok, s az összes rá célzott. Kurosaki nekiiramodott, s egy macska ügyességével cikázott a nyilak között. Az összes elől kitért.
A fiú beletúrt hajába, s az üvegfal felé fordította tekintetét, Hisagit keresve. Amikor egy nem várt személlyel találkozott pillantása. A srác annyira ledöbbent, hogy nem vette észre az újonnan feléledt katonákat, s a nyilakat amik felé száguldottak. Viszont akkor Ichigo döbbenetének tárgya berohant a fal mögé, s kikapcsolta a rendszert mielőtt a nyilak több helyen is eltalálják a fiút. Egy hangos zúgást követően sötétség, majd újra fény borította a szobát.
-Hát te.. meg mit keresel itt? – bámult a fiú egy magas, sportos felépítésű, nőies területeken duplán megáldott lányra. Hosszú, hullámos padlizsán lila színű haja hátára omlott, türkizkék szemei ravaszul méregették Ichigot.
-Hát így kell üdvözölni az exedet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése